1. Adatgyűjtés
Manapság a térképek alapját különböző légi- és műholdfelvételekből és egyéb digitális adatokból szerzik. A szükséges adatokat egy térinfomatikai rendszerben rögzítik (GIS alapú program, GIS =Geographical Information Systems, magyarul Földrajzi Információs Rendszer). A térinformatika magába foglalja a térbeli adatok gyűjtésének, adatok digitális előállításnak, integrálásának és elemzésnek folyamatát, illetve az elemzések megjelenítését.
A térképszerkesztők további helyekről is gyűjtenek adatot, amiket szintén rögzítenek. Ilyenek például a kormányzati szervek, turisztikai hivatalok, autóklubok, helyszíni kutatások, nagy nemzetközi szervezetektől származó információk (ENSZ-, NASA).
2. Digitalizálás
A begyűjtött adatokat, a térképész egy rajzolóprogramban pontosan rögzíti, rajzelemekké ( pontokká, egyenesekké, görbékké és sokszögekké) alakítja át, ezt hívják vektorizálásnak.
Mivel a térkép véges mennyiségű információt tud megjeleníteni, a térképész dolga az, hogy kiválassza azokat az elemeket, amikkel a lehető legtöbb, legvalósághűbb adatot közölhet az olvashatóság szem előtt tartása mellett. Ha megnézünk egy 1:200 000 méretarányú térképet, és átszámoljuk, hogy az ábrázolt autópálya, ami, mint kiemelt útkategória ki kell emelkedjen a többi út közül, a valóságban milyen széles, azt látjuk, hogy 400 méteres.
A generalizálás, vagy térképi általánosítás a térképészetben használt eljárás, amely a térkép befogadóképességének megfelelően változtatja az ábrázolható kartográfiai jelek mennyiségét és jellegét. A generalizálás függ a térkép méretarányától, a térkép rendeltetésétől, az ábrázolandó földrajzi jellemzőktől, valamint a használt ábrázolási módszertől. (Wikipedia)
3. Névrajz
Állami térképészeti és hivatalos statisztikai adatbázisok alapján a települések neveit előre meghatározott betűmérethez rendelik. A települések neveinek méretét ugyanis az ott élők száma határozza meg. Különböző betűtípusokkal és színekkel ábrázolják a különféle topográfiai tartalmak neveit: folyók, egyéb vizek neveit például kékkel ábrázolják, míg a természetvédelmi területek nevei zöld színnel szerepelnek a térképen. A térképész a térképi névrajz ábrázolásakor speciális grafikus és szerkesztési iránymutatásokat követ. Két feketével írt név például nem metszheti egymást, még akkor sem, ha az egyik egy hegységet, a másik pedig egy településrész nevét jelöli.
4. Ellenőrzés
Ezután a szerkesztő ellenőrzi az alaptérképet.
5. Tematikus tartalom
A térkép típusától függően további információk kerülnek a térképre. Szabadidőtérképekre felkerülnek a kilátóhelyek, a különösen szép útvonalak, kikötők, kempingek stb. A kerékpáros térképeket a kerékpáros és túraútvonalakkal egészítik ki.
6. Domborzatszínezés
A domborzatszínezés, más néven summerung hatására a terület domborzati viszonyairól egy pillanat alatt benyomást nyerünk. A plasztikus képet ma már számítógépek állítják elő. Az ehhez szükséges magassági adatokat egy térinformatikai (GIS) szoftverbe illesztik.
7. A véglegesítés előtt a szerkesztő ismét átnézi az összes részletet.
8. A befejező fázisban olyan elemek kerülnek a térképre, mint a térkép kerete, a településjegyzék és a jelmagyarázat.
10. Ezután a kész állományból egy nyomtatásra előkészített PDF-fáljt készítenek, és elküldik nyomtatni.
11. A nyomda egy próbanyomatot készít a térképről, amit a térképeszek ismét ellenőriznek, és csak ezután adnak szabad utat a nyomtatásra.
Forrás:
https://magazin.freytagberndt.com/backstage/wie-entsteht-eine-karte-teil-1/
